A jogszabály tervezet 1.§-ának elfogadása nem segíti elő sem az indoklásban meghatározott hivatalos célt, a perek ésszerű időn belüli befejezését, sem pedig a bíróságok tehermentesítését, éppen ellenkezőleg: előre vetíti a hosszabb ideig tartó, magasabb költséggel járó, minden résztvevő számára komolyabb felkészülést igénylő perek tömegét. A fentieken túlmenően a javaslat elfogadása szakértőink megállapításai szerint előnytelen mind a parkolási pótdíjfizetéssel kapcsolatos polgári perekkel érintett gépjármű tulajdonosok, mind a parkolás-üzemeltetők, mind a bíróságok számára az alábbiak miatt.
Az Alkotmány 70/A.§ (1) bekezdése deklarálja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mely a jogdogmatika alapján nemcsak a természetes személyekre, hanem a jogi személyiségű, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, az önkormányzatokra, egyéb szervekre is megfelelően alkalmazni kell. Megítélésünk szerint aggályos a törvényjavaslat parkolás-üzemeltetőkre vonatkozó hátrányos megkülönböztetése (vannak „rendes” gazdasági társaságok, és vannak „az ún. parkolási társaságok”).
A Legfelsőbb Bíróság 2/2005. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatában a Pp. 36. § (2) bekezdésének parkolási ügyekben történő alkalmazhatósága mellett foglal állást. A Legfelsőbb Bíróság a vagylagos illetékesség alkalmazhatóságát alaposan megvizsgálva – e jogalkalmazók számára jogszabálynak minősülő – jogegységi határozatában azt mondja ki, hogy a teljesítés helye illetve az ügyletkötés helye szerinti vagylagos illetékesség alkalmazása a parkolási ügyekben a polgári jogi anyagi és eljárási szabályokkal összeegyeztethető. Ehhez képest nem érthető a törvénymódosítás iránya.
Az indítvány szokatlan kizárólagos illetékességet telepít: a kizárólagos illetékesség vagy egy konkrét bíróság (pl.: Fővárosi Bíróság), vagy a megyei bíróságok illetékességét határozza meg, de az alperes lakóhelyétől, székhelyétől függő kizárólagos illetékességet a Polgári perrendtartás nem ismeri.
A törvényjavaslat indokolásának feltevése téves, hiszen az ún. „parkolási társaságok” (helyesen: parkolás-üzemeltetők) nem a Pp. 41.§ (1) bekezdésére (a szerződő felek által kikötött bíróság) alapítva indítják meg adott bíróság előtt az ügyeket, hanem a vagylagos illetékesség alapján. Az illetékességi szabályok téves összekeverése teljesen úgy állítja be a laikusok számára a tényeket, mintha az érintett parkolás-üzemeltetők egy adott bíróság illetékességét kötnék ki a vele szerződő felekkel (az autósokkal) egy esetleges jogvita elbírálására. Ezzel szemben a valóság az, hogy az üzemeltetők élnek a minden gazdálkodó szervezet számára biztosított joggal, illetve lehetőséggel, hogy az ügyletkötés helye szerint illetékes bíróság előtt indítják meg a bírósági eljárást. (Ez a bíróság pl. Zalaegerszegen a Zalaegerszegi Városi Bíróság, Veszprémben a Veszprémi Városi Bíróság, stb.)
A perek ésszerű időn belüli befejezésének alapelvét kívánja elősegíteni a Pp. 2008. évi XXX. törvénnyel történt átfogó módosítása is. A parkolási díjakból és pótdíjakból eredő követelések tőkeösszege az egyes peres ügyek esetében a legtöbb esetben az 1.000.000,- Ft összeget nem haladja meg, így a kisértékű ügycsoportba tartoznak. Ezen ügyek gyorsabb lezárását a Pp. számos módosítása segíti. A jelenlegi javaslat azonban ezzel ellentétesen hat!
A parkolási díj- és pótdíjfizetési kötelezettség részletes szabályait (díjak mértéke, várakozási övezetek meghatározása, méltányosság lehetősége, stb.) minden esetben a parkolás helye szerinti önkormányzati rendelet határozza meg. Figyelemmel a parkolás (mint teljesítés vagy ügyletkötés) helye szerinti illetékességi szabályra a fizetetlen parkolásokból eredő követeléseket az illetékességgel rendelkező helyi (környéki) bíróság tárgyalja, amely minden bizonnyal megfelelőbben tudja alkalmazni az illetékességén (környékén) működő egy-két önkormányzat rendeleteit, mint az ország bármely önkormányzatának rendeletét. Azon egyszerű oknál fogva, hogy valamennyi parkolással érintett önkormányzati rendeletben elmélyedni terhesebb, mint egy-két régión belüli, hasonló gazdasági, társadalmi viszonyokra született önkormányzati rendeletben.
A fővárosban kiadott pótdíjfizetési felszólítások egy közelmúltbeli mérés szerint több, mint 750 települést érintenek, melyek 102 vidéki bíróság hatáskörébe tartoznak. A fővárosi ügyeket így 102 olyan bíróságnak kellene érdemben, és gyorsan tárgyalni, mely bíróságok részére ez nyilvánvalóan komoly többlet munkát eredményezne. Magyarországon ugyanakkor több, mint 70 településen van fizető parkolás, így elvben minden bíróságon akár több, mit 70 féle helyi önkormányzati rendeletet kellene behatóan megismerni az ítélkezés érdekében. Igaz ez természetesen a budapesti bíróságokra is!
Emellett, azon helyi bíróságok, amelyek számukra távol eső, és ismeretlen település parkolási ügyeit tárgyalják, a parkolás helyszínének vitatása esetében – helyismeret hiányában – minden bizonnyal megkeresett bíróság útján helyszíni tárgyalást, helyszíni szemlét foganatosítanak. Számtalan esetben, a budapesti helyismerettel rendelkező bírók is sokszor igénylik azt, hogy helyszíni szemlére kerüljön sor, akkor egy vidéki bíróságnál ennek szükségessége minden bizonnyal erőteljesebb lesz. Ennek eredményeként az eljárás nemhogy rövidebb időn belül nem fog befejeződni, de még hosszabb és nehézkesebb is lehet. A lakóhely szerinti bíróságok a helyszíni szemle lefolytatását ugyanis kizárólag más (az ügyletkötés, vagyis a parkolás tényleges helyszíne szerinti) illetékes bíróság megkeresésével tudják foganatosítani. Így minden bíróság kénytelen lesz mégiscsak foglalkozni olyan ügyletekkel, melyet más bíróságnál indítottak meg, de amely az adott bíróság illetékességi területén történt ügylettel kapcsolatos.
Természetesen számos esetben fog előfordulni az is, hogy a budapesti lakosok vidéki városokban rendezetlen parkolási peres eljárásai a módosító javaslat értelmében szintén nem a parkolás helye szerinti bíróságon fognak megindulni, hanem a járműnyilvántartásba bejegyzett lakóhely szerint illetékes bíróságon, vagyis Budapesten, pl. a PKKB-n.
Látható, hogy a javaslat elfogadása a rendszert bonyolítja, és nehézkessé teszi, nem fogja elérni a kívánt célt.
Fontos megjegyezni, hogy a 2006. december 22 – 2007. február 20 közötti időszakban a parkolás-üzemeltetők – eleget téve a 2006. évi CX törvény előírásainak – tömegesen küldtek ki felszólító levelet, majd 2007. december 22-ig ugyancsak nagy mennyiségben adtak be fizetési meghagyásokat a bíróságokra. Ez az ügyiratdömping azonban az idő múlásával feldolgozásra kerül (melyet segít a Pp. már említett módosítása is). Nincs racionális ok tehát arra, hogy az újabb javaslat elfogadásával bíróságok tömegének adjanak új munkát.
Látni kell azt is, hogy a lakóhely szerinti illetékes bíróságon történő tárgyalás esetén az eljáró jogi képviselők személyes eljárása és a kiterjedt bizonyítás a különböző vidéki bíróságok előtt, a tőkeköveteléshez képest aránytalanul magasabb ügyvédi munkadíjat, és utazási valamint egyéb felmerülő és igazolható költséget eredményez. Végső soron tehát a tényleges perérték a tőke követelés sokszorosa is lehet, mely nem célja a parkolás üzemeltetőknek, és nem lehet célja a jogalkotónak sem.
Budapest, 2009. május 25.
